2017. 05. 19.

Megint London. Most könnyebb volt eljönni otthonról, mert ez lesz az utolsó előtti turnusom, aztán változtatunk a fiaimmal.
Jó volt arra gondolni, hogy már csak J.-hez megyek, de ez mégsem jött össze, mivel három hétig lesz a kórházban a sebével. Úgyhogy most megint egy ismeretlen klienshez megyek, egy kutyás nőhöz, kedves volt a hangja a telefonban, és érthetően beszél.
És mindig jó, hogy a munka előtt van egy estém Londonban, mászkálhatok, élvezkedhetek, ez jó zsilipelés. Már ismerem a járást, órákat gyalogolhatok úgy, hogy térkép sem kell, tudom, hol van wc, buszmegálló, közért. Kicsit ide is hazajövök már. Ilyen doppelgänger érzés - valami átkapcsol az agyamban, és hopp, akkor most ez van. Itt vannak az érzetek, az örömök, most itt van az élet.