2017. 03. 10.

Ma délelőtt volt a mélypont. Tegnap olyan 15 órát dolgoztam, itt 6 órákat tudok aludni (a fektetés és a reggeli rutin között nincs 8 óra). Tegnap este már csak suttogni tudtam, a ma reggeli, öt óra hosszú rutin közben éreztem, hogy az erőim végén vagyok. 
Észrevettem, hogy fáradtan nem bírok a szemébe nézni. Nagyon rám kapott ez a kliens, már meg is írta az ügynökségnek, hogy szeretne engem vissza két hétre. Én meg már meg is írtam, hogy alig várom ennek a hétnek is a végét. Miközben megszakad a szívem érte.
Tegnap egész nap beszélt hozzám, nem tudtam végig gondolni egy gondolatot sem, olyan volt, mint kisgyerekes anyukaként, amikor nincsenek határaim, és a másik lassan megesz.
Na és akkor ma délelőtt, ahogy észleltem, hogy kerülöm a tekintetét, próbálom magam levédeni, hogy ne szívja el azt a kis energiát, amivel még sóhajtozások és nyögések közepette az órák óta az ágy korlátján áthajló törzsemmel huszadszor emelem fel és döntöm oldalra a lábait, hogy az így keletkezett kis résben alul valahogy felráncigáljam a ruhát, a keléseit kerülgetve és a folyamatos "Óvatosan, óvatosan!" instrukciói közepette...
Naszóval akkor világos lett, hogy nincs mese, itt szeretni kell, ezt nem fogom bírni máshogy. El kell kezdeni árasztani, elindítani kifelé az energiát, mert akkor annak a helyébe jön a friss, és átmos és feltölt, mert a magaméból már nincs mit adjak.
Elkezdtem energiázni és csikorogva, de a szemébe nézni és mosolyogni, valahogy ki kellett jönni abból a mindkettőnket lehúzó spirálból, ami olyan, mint mikor egyre görbébben tartjuk magunkat, mert fáradtak vagyunk, és ha meg tudjuk tenni, hogy kiegyenesedünk, akkor rögtön több erőnk lesz.
Hát ez nem volt könnyű, hol sikerült, hol nem, de egyszercsak azt vettem észre, bár ez már inkább délután volt, hogy átlendültünk és mosolygunk, sőt, néha nevetünk, és az esti rutin már semmi nehézséget nem okozott.
A testben levés nekem is, egészségesen is nagyon nehéz. Akkor nem érzem ezt, ha tudom igazán a másikért használni. Ahogy A csodák tanításában meg Az angyal válaszolban is le van írva, hogy a test arra való. Akkor nincs hiányunk semmiben. 
Ahogy a hóviharban végtelenül kimerült, már elfeküdni, halni készülő meglát egy fekvő embert, odamegy, és a hátán elviszi a következő faluba.
Ilyen csodák ezek.