Egy pillanattal azelőtt, hogy megfogant, az Angyal a szemébe nézett, és ezt suttogta: SZERETEK ÉLNI. Mondatának hangjai apró gyöngyökké váltak, és a gyöngyök összeálltak egy szivárványos buborékká a tenyerében.- Őrizd meg ezt nekem! - nyújtotta át. Az Ember belezuhant az anyagba, és azonnal…

Persze ő is a gyerekekkel mozgott a faluban vagy a környező erdőben, de a legtöbbször csak szemlélője volt az eseményeknek. Az anyja meghalt az első szülésében, így testvére sem volt. Apja erős, vezető férfiként sokat volt távol a vadászatokban, ilyenkor ő itt-ott aludt a szomszéd…

Kicsi, finom kezei kedvenc tartásában: az elengedés-mudrában, orrok és köldök egyvonalban, belégzés (szantálfa- és rózsaillat), kilégzés.Most.Imádta ezt a termet, hófehér falain az arany girlandokkal. A szolgák gondoskodtak róla, hogy az oltáron soha ne aludjon ki a tűz. A falak mentén istenek…

Egyszer a vadászok egy párduckölyökkel tértek vissza. Magányosan bóklászott a pusztában, és elég rossz bőrben volt már. Amikor Ayu a szemébe nézett, az volt az érzése, hogy az anyja néz vissza rá.Olyan négy éves lehetett, amikor az anyja meghalt, egy kígyó marta meg. Ayu emlékezett az izzadtságtól…

Hajnalban erre a kérdésre ébredt: "Miért pont ezt az életet élem?" Egyszerre eltávolodott a történetétől, a személyiségétől, minden viszonylagos lett, nem értette, hogy került ide, mi vezetett idáig, de főleg, hogy miért? Miért pont ezt? Hogyan élhette bele magát ennyire mélyen, hogyan tudta…