Olvasom, hogy a norvég Olaf király ezer évvel ezelőtt az összes vikinget a kereszténység felvételére kényszerítette (akkoriban ez divat volt, úgy látszik), ezt az izlandi vikingek azonban megtagadták, és úgy nézett ki, hogy háború lesz.
Akkor az izlandiak megkérték az egyik pogány fő papjukat, akit úgy hívtak, hogy Thorgeir, hogy találja ki, hogy mi legyen. Na és akkor ez a fő pap egy napig elmélkedett egy prémtakaró alatt fekve (!!!!!), és nagyszerű ötlete támadt: lakjon jól a kecske is, de maradjon meg a káposzta is!
Úgy döntött, hogy jóvan na, megtesszük, amit ez az Olaf mond, örüljön, mi meg attól még sutyiban csináljuk a magunk szertartásait tovább, Izland eléggé kiesik, olyan sűrűn azért nem fogják ellenőrizgetni itten a vallásunkat. És még látványosan bele is dobigálta a pogány bálványokat ebbe a szép vízesésbe (amit meg Godafossnak hívnak, na igen, hát mit csináljunk...), és mindenki örült.
Szóval hogy 24 órát heverészett ez a Thorgeir. Hasznosan töltötte az idejét? Csak heverészett.
Mindenestre megmentette párezer ember életét.