A "heverészés" szót tulajdonképpen egy gyűjtőfogalomként használom. Azok a tevékenységek tartoznak ide, amik
- nem hasznosak a társadalom szemében
- közelebb visznek önmagunkhoz.
Ez a két feltétel szükséges hozzá alapvetően, de ki kell egészítsem azzal, hogy nem lehet függésből származó dolog, és hogy ha elbizonytalanodnánk egy cselekvés megítélésében, akkor segíthet még az, hogy utána feltöltődve érezzük magunkat, a testünkben komfortosan.
Nem tartozik a heverészések közé például az alkoholivás, mert az, bár haszontalan, viszont nem visz magamhoz közelebb, sőt, távolít magamtól. Nem heverészés a kapálás sem, ami, bár mint egy testtel végzett mantra, rendesen meditatív állapotot okoz, és alkalmas arra, hogy közelebb vigyen magamhoz, viszont sajnos hasznos tevékenység.
Az olvasgatás heverészés, viszont a netezés - rossz hírem van - nem az, egyrészt, mert általában függésből fakad, másrészt figyelemelterelő hatása van, ráadásul amikor néhány óra után felállunk belőle, a testünk el van gémberedve.
A futás lehet ez is, az is: ha azért futok, mert jól esik, akkor heverészés, ha azért, hogy lefogyjak, akkor haszna van, így már nem az.
De például az olyan tevékenység, hogy mondjuk valaki a fürdőszobaszekrényt elhúzva amögött egy fogkefével tisztogatja az amúgy nem piszkos csempe fugát, ez feltétlenül a heverészések közé tartozik, mint minden értelmetlen, akár az őrület határát súroló cselekvés, feltéve, hogy nem rögeszméből fakad. (Ezek egyébként külön személyes kedvenceim.)
A repetitív dolgok is nagyszerűek, mantra, tánc stb., de a legnehezebb és ezért talán a legminőségibb heverészés maga az egyhelyben fekvés, az sem baj, ha közben bűntudatunk van a haszontalanságunk miatt, csak legyünk rá tudatosak, figyeljük és engedjük! De ez már tovább visz a következő részhez, ahol a heverészést elsajátítani vágyóknak adok majd tanácsokat...