2017. 06. 21.

Tegnap mentünk volna Kanadába és Alaszkába a klienssel, de le kellett mondania, mert nagyobb lett a sebe a hátán. 3 napja érkeztem, Londonban még meg tudtam nézni a Kyoto Gardent a Holland Parkban.
De igazából nagyon rossz most már itt. Nézem A szolgálólány meséjét, hát kicsit úgy érzem magam. Rendesen irritáljuk egymást a klienssel, nem tudok olyat tenni vagy mondani, hogy ne kelljen utána fél órás szidást hallgatnom. És már nem állok ki magamért, mert akkor még tovább tartana.
Elkeserít, hogy nem tudom szeretni. Hogy még mindig itt tartok, hogy képes vagyok magamra venni egy bénult ember frusztráltságából fakadó hülyeségeit. Nem értem, hogy billenhettem ki ennyire a tengelyemből.
Kornis Csillebérci naplója jár a fejemben:
HAM... Haza Akarok Menni.