2017. 05. 03.

Ha tanulmányozzuk az angol bennszülöttek teával kapcsolatos szokásait, és fél év után még mindig nem értjük azok lényegét, ne csodálkozzunk! És ne adjuk fel, hiszen eddig is már rendkívül értékes megfigyeléseket tehettünk.
Ne vezessen félre minket, hogy a teát ivásra alkalmas edényben szolgálják fel, mert az viszonylag hamar jól érzékelhető, hogy a szertartás legkevésbé fontos része a folyadék elfogyasztása.
A leggyakoribb kifejezések, melyeket a tea megivásának elkerülésére alkalmaznak: a "túl forró", illetve a "megdöglött" (értsd: kihűlt). Tudósaink még kutatják, hogy a két minőség között mennyi idő áll az őslakosok rendelkezésére, ha mégis az ital befogadása mellett döntenének - előzetes becslések alapján ez mintegy másfél percnek tűnik, amit az esetek nagyjából 80%-ában szalasztanak el.
Amennyiben valóban beleisznak a teába, annak semmiképpen sem fogyasztják el a felénél nagyobb részét. Ha a tea kihűlt, mielőtt felszolgálhatták volna, a neheztelésnek semmiféle jelét nem mutatják, ahogy akkor sem, ha a készítésére megkért személy teljesen elfelejti azt megfőzni.
Mindezek ellenére rendkívül fontosnak tűnik ez a szokás, hiszen a főzet elkészítésének igénye fejenként naponta átlagosan mintegy ötször merül föl.
A kutatók feltételezése szerint a teakészítésnek, illetve az arról folytatott beszédnek a szigeten egyfajta szociális funkciója lehet, ám az sincs kizárva, hogy valamely régen elfeledett, de a gyermekkorban beivódott, generációkról generációkra hagyományozott rituálé mára kiüresedett kellékeinek továbbéléséről van szó.
Bár tudósaink a benszülöttek nyelvét már kezdik beszélni, és egyre jobban szót értenek velük, mégis, esetleges váratlan reakcióktól tartva még nem merték nyíltan föltenni a kérdést: DE MIÉRT?
Vizsgálódásainkat folytatjuk.