A kliensem reggeli teáját le kell írnom, mert imádom, ezért nem tudok rá haragudni: Két filtert kell beletenni és némi tejet. Nagy zárható termoszban kell bevinni (a tetején lyuk, abban a szívószál), ami kívül épphogy langyos, de körbe kell tekerni konyharuhával, nehogy megégesse magát vele. Belekóstol, azt mondja, forró, tegyek bele még egy kis tejet, de ne sokat. Kipróbáltam, hogy eleve jó sok tejet tettem bele, hogy kihűtve vigyem be, akkor is ezt mondta. Kiviszem, teszek bele még, visszaviszem, körbetekerem, akkor azt mondja, nagyszerű, pont jó, köszöni.
És végül nem issza meg! Egyszer direkt lemértem - 3 mm-rel volt kevesebb a termoszban, amikor azt mondta, kész van, elmoshatom.
Teaszertartásnak neveztem el, aminek az a különlegessége, hogy magát a teát nem isszák meg. Van ebben a rituáléban valami misztikus, úgyhogy ezt csak hódolattal tudom csodálni.