Ezeknek a félnapos szabadságoknak a mámoráért érdemes kibírni az egy-két hetes szobafogságokat.
Először végigmentem a falun, ahol a hetet töltöttem, és csak a végén szálltam buszra. Azzal bementem Bristolba, átmentem kicsit a belvároson a pályaudvarig, és kiderült, hogy isteni hely. Estére Londonba értem, hát igen, itt azonnal elengednek az izmaim, kisimulnak a ráncaim, érzem, hogy otthon vagyok. 
Még találkoztunk egy sráccal, akivel innen, a Segítőkész magyarok Angliában csoportból ismerjük egymást, most személyesen is megismerkedtünk, sétáltunk a Temze partján, és egy nagyot beszélgettünk. 
Mégis vissza fogok menni a kis nőhöz áprilisban, azért a mondatért. Egyrészt hálából, másrészt, mert lehet még nála tanulni való. Életem egyik legnehezebb hete volt, de az egyik legfontosabb is.