Egy éve történt. Mi változott azóta? Hogy hatott rám ez a mondat? Csak meghatódtam egy időre? Vagy valami azóta máshogy van?
Nem tudom. Nem tudom. Sok minden változott, mert változtattam. De az életszeretet... Az hogy alakult bennem? Nőtt ettől? Vagy azóta csak még jobban látom, mennyire nem megy? 
Nincs kézzelfogható, konkrétan kimutatható hatása. De nem tudom elfelejteni. Mint egy magot, ott hordozom magamban azóta is. Hiszem, hogy egyszer majd kikel...

2017. 03. 10.

Reggel az öltöztetéskor a kliensem (tehát az a nő, akit úgy összevertek, hogy eltört a nyaka, válltól lefelé nem mozog és nem érez. Az egyik fülére nem hall, a teste tele van kelésekkel, cukorbeteg. Egy tavalyi műtétje után elfertőződött a csontja, egy nagy lyukon folyik ki a genny az ágyékán. A gerince el van csavarodva, a lába összevissza mozdul, ha valami hozzáér. Most az orvosok azt javasolták, hogy el kéne távolítani a fertőzött csípőlapátot. Soha nem lehet egyedül, nincs intimszférája, de nincs senkije. Ki van szolgáltatva idegen embereknek, a szükségét sem tudja maga intézni.) egyszercsak ezt mondta:
- I like my life. Do you like your life?
Percekig alig láttam a kezemben a nadrágját a könnyeimtől. Azóta is rendre elsírom magam. Azt hiszem, megkaptam életem legnagyobb tanítását.
Hamvas ezt talán így mondaná: Megkaptam az utolsó mondatot. Ami egyben az első is.
Igazából most el kéne hallgatni, és többé nem mondani semmit.