2017. 03. 02.
Ma Dubai, illetve a sharjai művészeti egyetemen kezdtünk, ahol Zoltán tanít
aztán a sógornőmmel taxival bementünk a dubaii strandra, ott tőle is elváltam, mert ott ő rajzos workshopot tartott gyerekeknek. Csodálatos volt a tengerben tapicskolni, jó darabot elgyalogoltam benne.
Onnan fölkanyarodtam a villákon keresztül, amiknek az árnyékaiban vendégmunkások sziesztáztak.
Eljutottam egy nagy parkba, de a végén nem lehetett kimenni
...így átmásztam a kerítésen, le a szép új csatornához.
Egy darabig annak mentén, majd föl a Burj Kalifához, a világ legmagasabb épületéhez. Körülötte egy kis mesterséges tó van és mellette a Dubai Moll, ami, ha jól tudom, a világ legnagyobb plázája.
Itt az év nagy részében a meleg miatt nem lehet az utcára menni, csak plázázni, úgyhogy ezek fontos helyek.
Ide jött értem Zoltán, fagyiztunk, mászkáltunk...
megnéztük a két emelet magas akváriumot...
láttunk csokicsapot és mögötte a falon folyó csokivízesést...
és megcsodáltuk a korcsolyázókat. Mind helyieknek tűntek, és igen jól ment nekik.
11 órát mászkáltam, de nem nagyon fáradtam el, annyira töltő volt mást csinálni, élményeket gyűjteni, időtlenül, ráérősen azt tenni, amit akarok.
