2017. 01. 16.

Megint London, illetve először Luton - a repülőtéren, ahová a fapadosok érkeznek, látom-hallom a sok lepukkant keleteurópait, ahogy jönnek vissza dolgozni. Ahogy jövünk vissza dolgozni. Hát igen, a helyemen vagyok. 
4 nap volt otthon, pihentem, töltődtem, jó volt nagyon. Elhatároztam, hogy nem fogok a srácokra takarítani, de persze nem tudtam megállni, és még az is jó volt.
Minden éjjel, mikor Gábocát hallottam lefeküdni vagy mocorogni, arra ébredtem, hogy angolul beszélek. Utolsó éjjelre sikerült őt is összezavarni, mert riadt hangon angolul visszakérdezett: Wait, wait, where am I? 
Teljesen mindegy, mit csinál az ember otthon, az a lényeg, hogy újra a komfortzónájában van. Újra ellazulhatnak az izmok...
30 fonttal jövök vissza, 10 a busz, 20-ból kijön egy heti kaja, aztán a következő kliensnél ott eszem, vele, utána meg már jön a következő fizetés...
Szóval újabb turnus, kalandra fel!