2017. 01. 26.

Megint a golfpályás kliensnél, érdekes, mennyivel higgadtabban vagyok jelen, nem kell már annyira görcsösen igyekeznem, a kliensemnek annyira neurotikus autóvezetés is teljesen jól megy már, mert az előző emberemnél rengeteget vezettem, autópályán is.
My friendnek hív, az előző gondozó azzal adta át, hogy sokat beszélt rólam, nagy szeretettel.
Ehhez képest ma az ölébe öntöttem egy negyed pohárnyi vizet, ami itt borzasztó, mert nadrágot cserélni csak fekve lehet, ehhez az emelővel át kellett volna tennem az ágyra, ami azzal jár, hogy először leszedem róla a hátát egyenesítő mellényt és szíjakat, és körégyömöszölöm a hinta féle anyagot, alászuszakolva, a lábai között kirángatva... Aztán az ágyon a nadráglevétel és -felvétel, oldalra és visszaforgava, a mozdulatlan test alatt húzkodva, de úgy, hogy ezzel a bőrét ne dörzsöljük ki, aztán megint emelés, vissza a kerekesszékbe.
Na úgyhogy végül úgy döntött, hogy ezt a röpke félórás procedúrát most nem fogjuk végigcsinálni, maradt a nedves nadrágban. Szörnyen szégyelltem magam és sajnáltam őt.
Hát ilyen izgalmak vannak errefelé, amúgy rengeteg a holtidő, amikor csak várom, hogy mindjárt hív valamiért, és csak netezgetek, folyok szét, mert belekezdeni valami hosszabba, tanulásba, filmnézésbe nem lehet. Ezt még meg kell tanulnom, hogy hogy tudom összeszedettebben használni az időt.