2016. 12. 21.

Vannak a Mi a francot keresek én itt? napok. Mikor elgondolkozom, nem volna-e sokkal helyénvalóbb hazakullogni? Összehúzni magam picire, valahogy kibekkelni, míg a gyerekek önellátók lesznek, és bérelni egy szobát, aztán ellenni valahogyan, romló fogakkal, távlatok nélkül, de legalább a melegben, az ismerősben. 
Pedig a második kliens tündéri emberke, nyugodt, jó humorú, türelmes. A szobám otthonos, meleg. A lengyel nővel, aki a rendszeres gondozója, olyan szeretetteljes kapcsolatban vannak, olyan jó volt látni őket! Mint egy házasság, egy jól sikerült házasság, sok nevetéssel, úgy vannak együtt. Jó volt ebbe érkezni, ebbe belevonódni. Talán itt többet tanulok angolul is, a nyugalomban, a rendezettségben tudok módszeresen is tanulni tovább (kihoztam magammal a nyelvkönyvemet).
De mit keresek én itt?