2017. 07. 13.
Itt csináltam ma a bőségteremtő jóga kriját. Hát nem is tudtam, hogy a természet ennyire rásegít! Sokkal könnyebb volt. Egy percekig bírom a gyakorlatokat, de ma másfél percekig csináltam őket, olyan jól esett.
És ez a Zöld krija, többször van benne, hogy vizualizáljuk közben a zöld energiát, a szívcsakra színét, és körbevett a zöld, ez is olyan jó volt. Ráadásul egy rózsaszín plédet vittem magammal, ami a szívcsakra másik színe.
És este nyolckor így telibe sütött a Nap. 
2017. 07. 11.
Interjú Heller Csilla pszichológussal:
2017. 07. 08.
Komolyan nem értem ezeket az angolokat. Az van odaírva arra a kis táblára, hogy óvjuk a fákat, hogy minél tovább élhessenek.
Hát nem látják, micsoda szállodát/mélygarázst/stadiont/kisvasutat/múzeumi negyedet/teniszpályát lehetne ide építeni???
Pi...ba a fákkal, élhetetlen, elmaradott bagázs!
2017. 07. 06.
Rózsaszínben látom a világot. Vagy a világ lát engem rózsaszínben? Ejj, nem hiszem el, hogy ennyire a tenyerén hord!
Utolsó turnusnak ezt vonzottam be: egy olyan kliens, akinek családja van, igénylik az intimszférát, ezért nem náluk lakunk. Tehát bejárós vagyok most két hétig, amire vágytam. Az éjjelem az enyém, nem rángatnak ki az ágyból, mint J., hogy húzzam picit lejjebb a paplanját vagy adjak egy cukorkát; elmehetek nyugodtan wc-re anélkül, hogy közben hívjanak; végig tudom csinálni a jógát félbeszakítás nélkül.
Napközben is rengeteg időm van, többek között három óra London kellős közepén, mert ide jár dolgozni az apuka. Hétvégente csak a reggeli és az esti rutint kell megcsinálni, közben tíz óra szabadságom van!
Ráadásul Sevenoaksban lakom, abban a szobában és ágyban, ahol a tréning idején is, tavaly novemberben. Tehát a kör bezárult. Azért az élet fantasztikus rendező.
És ha ez mind nem elég: valamiért emelt fizetéses a kliens, több, mint 200 fonttal többet kapok ezért a nem egész két hétért, mint más esetekben.
Mondtam már, hogy egy hónapja csinálom a Green kryát, a bőségteremtő kundalini gyakorlatsort? Hát szóval hála. Köszönöm a gondviselésnek, és köszönöm magamnak!
2017. 07. 03.
Elmentünk J.-vel és a szüleivel egy pubba, neki és az anyukájának születésnapja volt. Itt nem nagyon van olyan kocsma, mint otthon, inkább ezek a pubok, ahol konyha is van, lehet inni is, idősek és fiatalok is járnak ezekbe, szép, kulturált helyek.
Finomakat ettünk, beszélgettünk. Szép ez, hogy így jött ki. Még egy egész napunk van...
Közben otthon visszakaptuk a kauciót, a három srác háromfelé fröccsent, a maga módján mindegyik gyászol. Kényelmes, otthonos, jókedvű másfél évünk volt abban a pesti lakásban...
Régi - új... Elengedés - nyitás az új felé...
Egy hónap a kettő között. A szünet a zenében; a pillanat, amikor az inga visszafordul; amikor a belégzésből kilégzés lesz; amikor Tarzan már elengedte az egyik liánt, de még nem kapta el a másikat. Ez a pillanat kimerevítve egy hónapig. Most.
2017. 07. 01.
Ma megvettem a repülőjegyeket a fiaimnak Angliába.
És elmentem sétálni egy nagyot a kedvenc helyeimre. Búcsú is ez már.
Az első három nap undoksága után J. megszelídült. Akkoriban kánikula volt, aggasztotta a sebe rosszabbodása, és mégsem mentünk Alaszkába, az óceánjáróra. Megértem.
De az első napok ellenére megmaradt köztünk egy alapvető szívkapcsolat. Olyanok vagyunk kicsit, mint egy pár - mikor megjövök, néhányszor összekoccanunk, akkor megijedünk, és onnantól vigyázunk egymásra. Most sokmindent elmeséltünk magunkról, sokat nevettünk is. Nemrég azt mondta, hogy nekem mindenben mindig igazam van, egy nagyon jó gondozó vagyok, és hogy senki nem segített neki ennyit.
Két napja rám írtak az irodából, hogy akkor mikor jönnék vissza. Írtam, hogy átmegyek bejárósba. Azóta J. szótlanabb.
Én meg virulok - a fiúk ma kiköltöztek a budapesti drága albérletből a kicsi olcsóba; Daninak megvan a nyelvvizsgája és a diplomája; Peti pár napja felmondott a munkahelyén; Misi levizsgázott, informatikai hálózatépítő lett; úgy tűnik, össze fogjuk tudni szedni a pénzt az induláshoz; lakhatunk barátoknál, amíg itt találunk lakást; alakulnak az álláslehetőségek.
Olyan ez most velünk J.-vel, mint mikor szétköltözéskor az egyik már másba szerelmes, énekelve pakolászik, a másik meg csak nézi. Hogy az boldog. És itthagyja.
Még négy nap, és nem leszek itt többet. Ezzel a tudattal nézem őt és a környéket. Az új életre várakozó örömmel - és búcsúval...
2017. 06. 25.
A szolgálólány meséje
Nem vagyok egy sorozatnézős, de ezt most végignéztem. Elsőre az elnyomásról, diktatúráról, bántalmazásról szól. De valójában az intimitásról.
Hogyan lehet kapcsolódni mégis, miért a kapcsolódás a hatalom legnagyobb ellensége, miért a kapcsolódás az egyetlen, amivel túl lehet élni. Hogyan szenved a kapcsolódás hiányától a bántalmazó is, és hogyan ér össze ez a kettő - a bántás és az intimitás.
Rendesen körbejárja a film a témát, teljes mélységében. Még sokáig fogom emészteni...
https://www.youtube.com/watch?v=dFP-4pCrGdc
Don Jon
Az egyik legszebb film, amit intimitás témában láttam. Az első felében kíméletlen őszinteséggel mutatja meg, ami van, a végén pedig a megoldást. Igaz, tiszta film, szeretetből van szőve, miközben van olyan bátor, hogy odafordul a kiábrándító és kiábrándult részeinkhez is.
Elsőfilmes rendező műve, megdöbbentő bölcsességgel.
Plusz ráadásként Scarlett Johanson, aki szerintem a legszebb nő ma, és akiről Gábor fiam véleménye: Na jó, de ő egy ufo.
https://www.youtube.com/watch?v=u050dh6bhmU
Bérgavallér
Ez a másik kedvencem intimitás témában. Tulajdonképpen mindhárom film ugyanazzal dolgozik és ugyanoda lyukad ki: emberhasználat kontra jelenlét. A kapcsolódás akkor történhet meg, ha Jelen vagyunk. És minden, ami nem kapcsolódás, az a másik használata és a magunk használtatása.
https://www.youtube.com/watch?v=5nP4WEvKZEY
2017. 06. 22.
Ha választani kéne a bőség és a bőségtudat között, mindenképpen az utóbbit választanám. Sokkal kevésbé macerás, és kisebb helyen elfér.
2017. 06. 21.
Najó, ideteszem a másik oldalt is, mert az előző, elkeseredett posztommal elbillent az egyensúly, korántsem az van csak.
Egyrészt ezek a kis csodák, például ez az úszó könyvesbolt Londonban vagy a felvirágoztatott ablak a nyóckerben.
Másrészt elkezdtem egy bőségteremtő kundalini gyakorlatsort, és egy hét után találtam egy lakást Pest közepén 55-ezer ft-ért, aztán a legutóbbi otthonlétem példátlanul gazdag volt, két masszázzsal, rengeteg öleléssel, szeretettel - sokkal többet tudtam kapni, mint korábban. Kapni, elfogadni, beengedni.
Miután sikerült lecsökkenteni az otthoni kiadásaimat, fogok tudni itt is bérelni valamit, és megteremteni némi komfortzónát, el tudok menni bejárós állásba. Az angolom is sokkal jobb, mint mikor kijöttem, nagyobb esélyem van jobban fizetett munkára.
Tele vagyok tervekkel, örömökkel, épp azért van elegem most ebből a helyzetből, mert már annyira megérett bennem a változás.
2017. 06. 21.
Tegnap mentünk volna Kanadába és Alaszkába a klienssel, de le kellett mondania, mert nagyobb lett a sebe a hátán. 3 napja érkeztem, Londonban még meg tudtam nézni a Kyoto Gardent a Holland Parkban.
De igazából nagyon rossz most már itt. Nézem A szolgálólány meséjét, hát kicsit úgy érzem magam. Rendesen irritáljuk egymást a klienssel, nem tudok olyat tenni vagy mondani, hogy ne kelljen utána fél órás szidást hallgatnom. És már nem állok ki magamért, mert akkor még tovább tartana.
Elkeserít, hogy nem tudom szeretni. Hogy még mindig itt tartok, hogy képes vagyok magamra venni egy bénult ember frusztráltságából fakadó hülyeségeit. Nem értem, hogy billenhettem ki ennyire a tengelyemből.
Kornis Csillebérci naplója jár a fejemben:
HAM... Haza Akarok Menni.