2017. 03. 01.

Ma Sharjában csatangoltam, ez Dubaj mellett egy nagyváros, itt laknak a testvéremék, itt van az egyetem, ahol Zoltán művészettörténetet tanít.
Először is feltankoltam egy rakás helyi édességet...

aztán a nyakamba vettem a várost. Voltam a Pillangók szigetén, ahol az út alól mindenhol folyamatosan jön a finom meditációs zene...

és ahol sziesztaidőben voltam, ezért szinte egyedül, úgyhogy szégyenkezés nélkül végigugráltam a trambulinon. Hogy ez hogy jön a sziget témájához, a meditációhoz... Mondjuk az igaz, hogy trambulinon ugrálni egyfajta elváltozott tudatállapotba hoz, jelen kell lenni, ha nem akarunk elesni.

Láttam a halpiacot, különös rituálé, ahogy kiabálnak a férfiak, miközben a lábuk elé öntik a halakat. Percekig teljesen érthetetlen szituáció volt, aztán lassan kapiskálni kezdtem, hogy itt valószínűleg séfek vehetik nagyban az árut, és alkudnak rá.

Sok mást is láttam, de ez volt a két legemlékezetesebb. Este családegyesítés volt megint, és elmentünk Zoltánékkal egy kiállításmegnyitóra, aztán vacsizni.

25-30 fok, pont jó, viszont itt 4 órával több van, mint Angliában, így reggel, mikor indult a nap, ott még rendesen hajnal volt. Úgyhogy most eldőlök...