2017. 02. 26.

Ez a kép jut eszembe mindig, mikor fürdetem az anyukát. Ráczné Kalányos Gyöngyi Menyasszonyfürdetése. Egy cigány galériában láttam évekkel ezelőtt, alig tudtam elszakadni tőle.
Nőt fürdetni egész más nekem, valahogyan szakrális. Itt az anyukát pedig van is kinek fürdetni, illatosítani, fésülni. Szép, büszke nőként gurul ki a férjéhez, fiához.
Egyébként ebben a munkában rengeteg gyengédség szorul belém. Azt tapasztalom, hogy a gerincsérültek nem nagyon szeretik az érintést. Túl sokat kapnak belőle talán a mindennapos ellátásuk során, fájdalmaik is vannak, és szégyen is lehet ebben. 
Itt az anyuka kezei már teljesen eldeformálódtak, mikor reggel ráadom vagy este leveszem az ujjatlan bőrkesztyűjét, ami eltartja a hüvelykujját, hogy így tudjon némiképp fogni dolgokat, ekkor úgy jönne belőlem egy kis masszírozás, simogatás, érzem, ahogy szomjaznák az ujjai, de ő azonnal elhúzza a kezét.
Az életem nagy részében nem bírtam az érintést sem adni, sem kapni. Aztán tizenegy évnyi masszőrködés után mostanra minden szinten evidencia érinteni: testi, érzelmi, energetikai szinteken. Olyan, mint megkenni egy vajaskenyeret, fölhúzni egy cipzárt. Vagy inkább mint elkapni egy leesni készülő tárgyat, megvakarni, ahol viszket - önkéntelen. 
És itt, ebben a munkában ezt is el kell engednem. Nem adhatok többet, mint amennyire igény van. Lopva kicsit megmaszírkázom a talpukat, mikor a lábfejüket kezelem, mert azt nem érzik, fekve nem is látják. Vagy érintés nélkül energiázom őket, van, hogy csak vizualizálva. 
Mert eddig mindnek volt valami plusz baja, ez az anyuka most köhögne, ha tudna, ahogy az egész család göthös volt. De mivel válltól lefelé le van bénulva, köhögni sem tud rendesen. Miközben a tüdejében ott van a trutyi. Orvoshoz nem megy, gyógyszert nem szed. Hát én ezt nem bírom nézni, muszáj a tüdeje fölé tennem a kezemet, amikor nem látja. 
Egyedül a lábfeje nyújtását engedi, sőt, már kéri, azt észrevette, hogy jót tesz a görcseinek.
Ez a visszafogása a képességeimnek nagyon tanít: a passzivitásra, a kontroll elengedésére, a nem látható árasztásra. És a rugalmasságra is: megtalálni azokat a formákat, amik működhetnek a megszokott helyett. És az energia működését is tanulom, ahogy mindenféleképpen tud áramlani, érintés nélkül is, csak odagondolással. 
Mindjárt feltalálom az imádkozást.