2017. 02. 23.

Két dolog foglalkoztat most. A kisebbik, hogy a feltöltőkártya helyett ma rendesen előfizettem egy telefonszolgáltatónál, egy éves szerződéssel - na jó, havi 5 fontról van szó, tehát 1800 forintról (amiért nagyjából ugyanazt kapom, mint az otthoni tízezres előfizetésemért), mégis lett ettől egy ilyen távlat, hogy akkor ezek szerint legalább egy évre itt maradok. Úgy látszik, komolyan gondolom én ezt. Azt hiszem, inkább valami szomorúság van ebben nekem.
A másik, ami miatt most a virágzó bokor, azon kívül, hogy hát micsoda egy éghajlat, egész télen látni virágzó bokrokat - ezen kívül az első helyem, ahol a dolgok az Örömre futnak ki. Eddig voltak a kis örömök, hogy a tévé meg a vásárlás, ahogy a klienseknek, bizony úgy nekem is; itt viszont nagybetűs Örömök vannak, nevet a baba, énekelünk, viccelődünk, és megfuttatjuk a kutyát, visszahozza a teniszlabdát, juhé!
Reggelente, mikor bemegyek a hálószobába, és az anyuka mellén ott alszik a kicsi, mindig elfutja a könny a szememet. Ez a bizalom, ahogy az a kis meleg test ott piheg. A legboldogabb emlékeim ezek a pillanatok... Most kvázi nagymamai szerepben lehetek tanúja ezeknek a pillanatoknak, de megunhatatlan.