2016. 12. 06.

Szusit vettem magamnak Mikulásra, mert a fiaim is szusiznak éppen, onnan üdvözöltek. Ez az első Mikulás, amikor nem tudok semmit tenni a cipőjükbe. Tudom, nagy lovak már, de akkor is.
Ma elkezdtem gyógyulni, tegnap még lázasan erőből lenyomtam egy munkaügyi központ - új hostelbe költözés - próbanap az étteremben kombót. Mert az nagyon megy nekem. Erőből tolni...
Kaptam 12 nap standby pozíciót, ami azt jelenti, hogy kevesebb fizetést kapok, és elérhetőnek kell lenni, hogyha valami van, akkor be tudjak ugrani.
Az étteremben azt mondták, mehetek, de még nem hívtak. A hétvégi csúcsra kell nekik főleg ember. 
A szállás elég hideg, nem hogy nem fűtenek, hanem konkrétan nincsenek fűtőtestek. A fürdőben, wc-ben még rendre nyitva is hagyják az ablakot. Rajtam kívül csak férfiak vannak, inkább olyan munkásszállás-szerű ez. De kedvesek, csöndesek, mindenki fáradt.
Ma betelefonáltam a munkaügyi hivatalba időpontért, hogy legyen tb-számom, és holnaputánra már kaptam is! Ami azért nagy szó, mert van, hogy egy hónapig is kell rá várni. Így meg el tudom intézni a klienshez utazás előtt.
Megjött a bankkártyám meg a Personal assistent személyi kártyám is a cégemtől, ezeket majd utánam küldik.
Ennyi minden történt.
Ja és a tescós chicken korma is isteni!